A Temesvári Csiky Gergely Színház FUTÓTŰZ előadását is nevezték UNITER-díjra, s nagy esélye volt rá, hogy meg is kapja ezt a díjat. De végülis a gála zsűrije a SOLD OUT-ot ? Gianina Cărbunariu VÉGKIÁRUSÍTÁS című darabját és a szerző rendezésében készült bukaresti előadást részesítette előnyben. Ez a produkció kapta a legjobb előadás díját. Nem kár érte, mert a VÉGKIÁRUSÍTÁS hosszú évek óta várja, hogy egyáltalán színpadra kerüljön, holott a romániai németek ? és mások ? kiárusításáról, a román állam által folytatott emberkereskedelemről szóló darab sokkal, de sokkal több figyelmet érdemelne. Jó hogy most, végre, megkapta ezt a figyelmet. És merem remélni, hogy a Temesvári Állami Magyar Színház is előbb vagy utóbb el fogja nyerni az előadásai és a színházi kezdeményezései révén kiérdemelt országos figyelmet, elismerést.
Merem állítani ezt azért is, mert a temesvári társulat ebben az évadban két olyan előadást is produkált ? a KOLDUSOPERÁT és a MOLIENDO CAFÉT ? amellyel méltóképpen benevezhetnék az UNITER-díjra. A KOLDUSOPERA előadása a XVIII. századi darabhoz, John Gay szövegéhez megy vissza, amelyből Brecht is inspirálódott a maga KOLDUSOPRÁjának megalkotásakor. Az előadás nagy erőssége az, hogy egyenlőségjelet tesz az alvilág és az ország vezetői, a politikus kaszt ténykedése között. Nemcsak hogy vállalja, hanem bizonyítottá teszi ezt. Minőségileg ugyanazt produkálják, és ugyanúgy ? mindkét társaság. Életünket, világunkat csalók határozzák meg, és dirigálják. És ez olyan természetes módon ? és olyan művészi erővel! ? válik nyilvánvalóvá a színpadi cselekvések láttán, hogy meghatározó élményt jelent. Ezért remélem, hogy felfigyel rá az UNITER-díjra érdemes darabokat kiválogató zsűri.
És ugyanezt remélem a MOLIENDO CAFÉ esetében is ? amelynek szerzője és előadója két temesvári társulat: a Csiky Gergely Színház és az Állami Német Színház. E társulatok 60 éves története során ez az első előadás, amelyen sikerül együtt ? és közös nyelven! ? megszólalniuk. E közös nyelvet Silviu Purcărete rendező irányításával alakították ki ? és anyaga nem a beszéd, hanem a színész színpadi jelenléte, mozgása és magatartása, valamint a színpadi helyzetek ereje. Egy kávéházban élünk, állandó kettősségben, ami abból adódik, hogy mi az, amit megmutatunk ? és megmutathatunk! – másoknak is, és mi az, ami valójában foglalkoztat, emészt, megöl vagy megörvendeztet bennünket. Rendkívül érdekes előadás ? nyerhetne vele az UNITER is ? és mind a két színház.