Magyari Lajos emlékére

Sepsiszentgyörgyön holnap kisérik utolsó útjára Magyari Lajost, a költőt, akinek neve a második Forrás nemzedék képviseletében immár bevonult a tankönyvekbe és 1970-ben, külön Kriterion könyvben megjelent emlékezetes poémájáról, a Csoma Sándor Naplójáról, még az is hallott, akinek nem a líra a tőszomszédja. A napokban közzétett Magyari-nekrológok javarésze egyetlen félmondattal, amolyan erdélyi közjátékként intézi el politikai pályáját, költői és újságírói állomásai között, éppen ezért szeretnék megosztani róla egy olyan, több mint két évtizedes politikai-politikusi emléket, amelynek ő a főszereplője. Nos, talán vannak még, akik emlékeznek: a múlt század kilencvenes éveinek elején, az első parlamenti választások után, Kovászna és Hargita megyékben lecserélték a magyar prefektusokat, mondván, hogy az akkor kormányalakító Nemzeti Demokratikus Frontot illeti a feladat, hogy bárhol az országban megyei kormányképviselőket nedvezzen ki. A két megyében meglehetősen nagy volt a felháborodás, egymást érték a tüntetések, a közelgő helyhatósági választásokra készülő Stolojan kormány azonban társadalmi békét szeretett volna az országban, ezért elfogadta, hogy a két megye küldöttsége Bukarestben tárgyaljon a kialakult helyzetről. A Domokos Géza vezette RMDSZ küldöttségben Magyari Lajossal együtt ott képviseltem a székelyföldi álláspontot jómagam is, a tárgyalások azonban nem vezettek eredményre és megegyeztünk egy következő, sepsiszentgyörgyi fordulóban, ahová maga Stolojan jött el. Több órás kötélhúzás után itt sem született eredmény, amikor Magyari Lajos hirtelen ötletként azt vetette fel: mi történne, ha úgy mozdulnánk el a holtpontról, hogy mindkét megye élére két prefektust, azaz egy magyar és egy román prefektust javasolnánk ? Stolojan alkotmányellenesnek találta a kompromisszumos javaslatot, a kormány vele együtt Sepsiszentgyörgyre utazó jogászai azonban megoldották a helyzetet. Az Alkotmány szerint valóban egy prefektúra működik minden megyében ? magyarázta el a román politika akkor és ma is szürke eminenciásának számító képviselő ? de sehol nem írja, hogy ebben az intézményben ne dolgozhatna két prefektus. Így történt meg, hogy ezután több mint egy évig mind Hargita, mind Kovászna megyében egy magyar és egy román prefektus irányította a kormányintézményeket és vizsgálta a törvényességet, illetve bármiféle hivatalos okmányt csak közösen, mindkettőjük aláírásával bocsáthattak ki. A rákövetkező Văcăroiu kormány azonban véget vetett ennek a nem mindennapi együttélésnek és csak a román prefektusokat hagyta meg. Magyari Lajos politikai pályája szenátorként, majd kormánytisztviselőként, az Országos Audiovizuális Tanács tisztségviselőjeként folytatódott. Ebben a beosztásában gyakran járt terepre, hiszen a regionális tévéket kellett felügyelnie, többek között azt a Csíki Tv-t is, amelyet én főszerkesztettem. Éjszakába nyúló beszélgetéseink során egyértelművé vált számomra, hogy nemsokára Magyari Lajos is visszatér a médiába, mert a politikusokat és az újságírókat nem egyazon fából faragták. A vérbeli újságíró előbb-utóbb érzékennyé válik a demagógiára, a populizmusra, a semmitmondó közhelyekre, a közlemény- és nyilatkozat nyelvezetre és a kisemberek nevében próbál meg küzdeni ellenük. Kétezer után így tett Magyari Lajos is, a napokban bekövetkezett haláláig újból költőként és publicistaként szolgálva a magyar közéletet. ? Az utat megjártam, s ami kész: az már nem az enyém.? ? írta Csoma Sándor Naplójában és ez a mondat rá is vonatkozik. Ami Magyari Lajos által kész ? az már közös és értékes hagyatékunk.