A Balassi Intézet Bukaresti Magyar Intézete az Erdélyről magyaroktól, a közös román-magyar történelemről címmel szervezett előadássorozata 11. állomása a főváros, Bukarest volt, mégpedig annak magyarsága, az ide került magyarok számarányának és társadalmi felépítésének alakulása az elmúlt 150 évben.
A bukaresti magyar jelenlétet fürkésző újságírói és a régmúltból kiinduló hagyományos történészi vizsgálódással szemben elképzelhető a jelenből a múlt felé araszoló kutatás is ? állítja Rostás Zoltán szociológus. Újszerűsége mellett az úgynevezett társadalmi archeológia azért is elfogadható szemlélet, mert a magyar és a többi etnikai-társadalmi csoport bevándorlása Bukarestbe szükségszerű, de kaotikus folyamat volt. Ezzel a témával foglalkozik Rostás Zoltán előadása, melynek végkonklúziója, hogy a magyarság bukaresti jelenléte állandó volt, de ez a folytonosság egyik-másik kategóriánál hiányzott. A második világháború után nem beszélhetünk kolóniáról, legfeljebb többé-kevésbé tartós csoportokról. A román nyelven elhangzott előadást követően kértem meg Rostás Zoltánt, összegezze az elhangzottakat hallgatóinknak.