A múlt századközép tanúiként egyre-másra emlékkavaró évfordulók évadát éljük. Tegnap például a huszonöt évvel ezelőtti első demokratikus választásokét a diktatúra bukása után. Akkor már húsz éve voltam bukaresti, és ez a bukarestiség soha olyan ígéretesnek nem tűnt, mint azokban a napokban, hetekben, hónapokban. Még akkor is, ha 1989 decemberét, a remény nagy fellángolását követően érkezett a marosvásárhelyi fekete március, és később a május 20-ikai választások után az Egyetem téri tüntetéssorozat és a bányászinvázió júniusa.
Szóval éppen ennek az évfordulónak a kapcsán készültem önöknek beszélni ? miről is? Hát arról, hogy a zűrzavaros helyzet ellenére milyen demokratikus lázban égtünk, meg arról, hogy noha három-négy éve tudtuk, Ion Iliescu lesz az új államelnök, képtelen voltam rá szavazni ? és azóta sem szavaztam meg egyik befutott államelnököt sem, Emil Constantinescu kivételével… Szóval ilyesmiről elmélkedtem volna a tegnapi negyed százados választási évforduló kapcsán, amikor a lapok és honlapok szemléjét olvasva a szívem nagyot dobbant, meglátva a címet: Domokos Géza munkásságát méltatták a Kriterion 45 éves évfordulóján.
Hogy mehetett ki a fejemből az a kiadóalapítás? Hiszen abban az évben, 1970-ben alakult meg (néhány hónap múlva) A Hét című lap is, amelynek fájdalmasan fiatalon egyik alapító szerkesztője lehettem, akkor lettem és azóta vagyok ? vagy inkább voltam ? bukaresti! De legfőképpen: a sors nagy ajándékaként akkor ismertem meg és kerültem közel néhány általam rendkívüli módon tisztelt nagy emberhez, köztük Domokos Gézához.
Gézához, aki első novelláim egyikét közölte az Előre irodalmi rovatvezetőjeként, Gézához, aki lapunknak és valamennyi ?hetesnek? nagy barátja és támogatója lett, akivel amolyan könyvet-dedikálós viszonyba kerültünk, kiadójának, a Kriterionnak a szerkesztői között olyan remek barátokkal, mint Csiki László, Paul Drumaru, Molnár Gusztáv, Szilágyi N. Sándor. Összekötött Gézával az egymáshoz nagyon közeli májusi születésnap is, ő Karol Voytilával, II. János Pál pápával született egy napon, jómagam például Honoré de Balzackal, a francia íróval…
?Mi emlék köt össze, Istenem!? ? írta az Esély című visszaemlékezése harmadik kötetének dedikációjába, amelynek bemutatására a bukaresti Magyar Kulturális Központban engem kért fel. Akkor Domokos Géza már nem volt az RMDSZ elnöke, életének az a döntő periódusa az emlékköteteibe vonult vissza, és a nagy kiadó-alapítóval együtt személyében tisztelhetjük a nagy befogadó-alapítót, érdekvédelmi szervezetünk, létrehozóját.
A Domokos Géza által megalapított RMDSZ történelmi szerepet játszott a romániai magyarság intézményeinek kiépítésében, jogvédő harcában, a többséggel folytatott párbeszédében, a romániai magyar közösség parlamenti és parlamenten kívüli politikájának kialakításában. Domokos Géza pedig a Kriterion és az RMDSZ létrehozásával (természetesen egyiket sem egymaga tette, de mindkettőnek az élén ő állt vajúdó időkben) a legnagyobb intézményalapítónk a modern korban.
Most, a Kriterion negyvenötödik évfordulóján, nem lehettem ott a Balassi Intézet bukaresti központjában. Olvasom a konferenciáról szóló híradásban, amit mi persze tudtunk, hogy ?a Securitaté keményen figyelemmel követte Domokos Géza tevékenységét, a biztonsági erőszervezetet kezdetben szinte kizárólag a kisebbségpolitikához való viszonya érdekelte, a kommunizmusra vonatkozó kritikái egyáltalán. Mindaddig, amíg a titkosszolgálat tudomására jutott, hogy olyan rendszerellenes románokkal szolidarizál, mint Mircea Dinescu román költő…? Igen, erre a barátságra is élénken emlékszünk,akárcsak arra, hogy Géza szólt Dinescunak azon a bizonyos december 22-én, hogy menjen a televízióba, így lehettünk tanúi, hogy Dinescu bejelenti a forradalom győzelmét.
De ez az évforduló, a negyvenötödik persze elsősorban a Kriterionról szólt. És akkor gondolkozzunk is el, mi lett volna e nélkül az intézmény nélkül a kultúránkkal. A kiadónál 1987 könyv jelent meg magyarul, 623 németül, 206 szerbül, 154 ukránul, 151 románul, 53 jiddisül, 27 szlovákul.
Soraimat Markó Béla szavaival zárom, immár a Domokos Géza fölött elmondott gyászbeszédből: ?Íróként az erdélyi emlékírók folytatója volt, az Apor Péterek, Mikes Kelemenek közül való. Míg mások szép színes metaforái rövid idő alatt romlandónak bizonyultak, az ő munkáinak súlya mintha növekedne, s mintha érvényesebb lenne az is, amit a napi politika dilemmáiról papírra vetett.?
Domokos Géza, maradj meg szép, tiszta emlékezetünkben!