Az általános műveltségről (general knowledge) sok minden elmondható, azért is mert igen változó tartalmú háttértudásokból tevődik össze, és nemcsak társadalmanként, vagy kultúránként eltérő, hanem időben is változó jelenség.
Pontosabban, olyan többé-kevésbé strukturált ismeretekből kialakított keret, mely eligazít a világban, alkalmassá tesz arra, hogy a társadalmi érintkezések során hatékonyan és sokféleképpen integrálódjunk, és végső soron, hogy miközben sajátos céljainkat követjük, hasznos tagjai legyünk társadalmunknak. Gyakran tapasztalhatjuk ? és itt nem a mesterkélt és torzító, valamint próba-szerencse alapon működő vetélkedőkön való sikeres szereplésről beszélek, hanem a valós köznapi élet (real reality) dolgai között való eligazodás, tájékozódás képességére gondolok ?, hogy az általános műveltség fontossága éppen hiányában válik érzékelhetővé. Szociológiai értelemben talán abban mérhető egy társadalom (köz)műveltségi szintje, hogy mennyire megalapozott, érveken, és többé-kevésbé tudományos ismereteken és világképen alapul az, amit józan észnek tekintenek. Hiánya pedig abban, mutatkozhat meg, hogy a rugalmas és kérdőjeles, azaz egészséges kételyen és kritikai szellemen alapuló józan ész helyett, egyre inkább hiedelemalapúvá és előítéletessé válnak a közgondolkodás bevett mintázatai, a mainstream nyilvános diskurzusok.
A józan (?paraszti?) észt igen gyakran tekintjük, természetesen adott, vagy akaratlanul is elsajátított, közvetlen tapasztalaton alapuló működő, praktikus, tudásnak, mely magát a ?megtapasztalható világhoz? méri, és közben a ?világot úgy jeleníti meg, mint egy ismerős világot, melyet mindenki képes, sőt mindenkinek illik felismerni? (Geertz, A józan ész, mint kulturális rendszer). Holott a józan ész bonyolúlt és mind tartalmát, mind terjedelmét tekintve változó kulturális rendszer (mi az, ami a közművelődés, és aztán az aktuális józan észhez hozzátartozik? Milyen mennyiségű és minőségű ismeretet kell elsajátítani, hogy ezt a képességet birtokoljuk? Hol, és hogyan sajátítható el a műveltség és a józan ész képessége?, stb., stb.), mely a nyugati világ vonatkozásában egyre inkább a modern tudományok eredményeire alapoz, és egyre kisebb mértékben hiedelmekre, előítéletekre és babonákra. Keveset beszélünk róla, de az ?általános iskola? (a nyolc, vagy kilenc ?általános?), alapvető célkitűzése (mely sajna a curriculumok szintjén is elvesztődik, vagy kézen közül és a sok tantárgy mellett háttérbe szorul, de a tanárok nagyrésze sem lát tantárgyának horizontján túl, nemhogy integrált oktatásban gondolkodna. Megesett már, hogy az eredetileg matektanár tanügyminiszter bevallottan képtelen megoldani a nyolcadikos kepességvizsgán használt matekpéldát!), a korszerű racionalitáson, tudományos világképen alapuló, általános műveltség, és józan ítélőképesség megszerzése kell(ene) legyen.