Február 24-én a Román Atheneum nagytermében Ana Silvestru és Henter Tamás előadták Franz Schubert Téli utazás című dalciklusát, teljes egészében, azaz szünet nélkül mind a 24 dalt. Ez nagy kihívás két fiatal művész számára. Hogyan született meg az előadás ötlete? Hogyan hívták meg az előadást Bukarestbe, az atheneumba?
– A projekt ötlete időben messze vezethető vissza. Én 13-14 évvel ezelőtt kezdtem el Schubert Téli utazását tanulmányozni. Akkor Ruben Mure?an bariton énekessel átvettük az egész dalciklust, majd évekig mellőztem ezt a művet. Később egy opera-projekt keretében találkoztam Henter Tamással, aki az egyik főszerepet kapta, és amikor meghallottam énekelni, egyből tudtam, hogy ez az a hang, amely tökéletesen illik Schubert Winterreisejéhez. Négy évvel ezelőtt láttunk hozzá a munkához, és csaknem 2 évbe tellett, amíg sikerült lemezre venni a teljes Téli utazást. Nagyon intenzíven dolgoztunk, több tanár is segített bennünket A leglelkesebb támogatónk, mint már említettem, a Zürichi Művészeti Egyetemen egykori rektora, Daniel Fueter volt, de szintén rengeteget segített a jelenlegi rektor, Michael Eidenbenz és a dékán, Johannes Degen, Scot Weir, Markus Eiche? Föltétlenül elő szerettük volna adni ezt a művet Bukarestben is. Két évvel ezelőtt szóltam a tervünkről a bukaresti Balassi Intézet zenei referensének, Bara Hajnalnak, hiszen Henter Tamás az egyik legtehetségesebb magyar fiatal operaénekes, akit a román közönségnek is meg kell ismernie. Tehát Bara Hajnal volt az, aki elejétől fogva támogatta tervünket. Tavaly, amikor díszvendégként részt vettem a bukaresti Magyar Zene Fesztivál 10-ik évfordulóján, átadtam neki a Schubert Winterreise CD-énket, és ezt követően, a Balassi Intézet megnyerte számunkra a George Enescu Filharmónia támogatását. Így léphettünk fel a Román Atheneum nagytermében, ahol népes közönség előtt adhattuk elő ezt a dalciklust. Örömünkre a kritika, a zenészek és a közönség is kedvezően fogadta, pozitív visszhangja volt előadásunknak.
Mi okozta a legnagyobb nehézséget a munkafolyamat során, illetve mekkora kihívást jelent a Téli utazás előadása zongorán? Ugyanis ez az első olyan dalciklus a műfaj történetében, amelyben a zongora nem csak kíséri az énekest, hanem egyenrangú partnere annak. Az énekes és a zongora egymást kiegészítik, egymást megerősítik, és kölcsönösen kiemelik.
– Számomra a legnehezebb ebben a munkában nem a zenei, hanem a logisztikai, a tervezési rész volt. Zeneileg nagy szerencsém volt a partneremmel, mert ő is, a lehetőségekhez képest, a legtöbbet akarta kihozni magából. Tehát ebből a szempontból nem volt nehéz a munka, egyszerűen kihívás volt számunkra, minden dalt a 24-ből külön kielemeztünk, hogy egy hullámhosszon lehessünk. Órák hosszát beszélgettünk az egyes dalokról, arról hogy melyiknek mi a jelentése, hol van a helye a cikluson belül, egyeztettük a véleményünket. Fontos volt ez, ugyanis nemcsak napjaink legjobb előadóival, hanem a mindenkori Winterreise-előadókkal is össze kellett hasonlítanunk magunkat. De ez a része a munkának öröm volt tulajdonképpen. A legnehezebb számomra a logisztikai rész volt, a próbák megszervezése, a külsőségek megtervezése, az például hogy hogyan nézzen ki a CD, ki legyen a grafikusa, ki legyen a fényképész, mekkorák lehetnek a költségeink. Az induláskor ugyanis projekteket nyertünk meg Svájcban, szponzorokat találtunk, majd amikor kiderült, hogy nem férünk bele az összegbe, újabb szponzorokat kellett keresnünk. Tamás ebben is kitünő és türelmes partnernek bizonyult. Tehát ezek voltak a legnehezebb dolgok: megtalálni a legmegfelelőbb embereket, annak ellenére, hogy mi nem vagyunk sem menedzserek, sem producerek. És végül megtaláltuk a szakma legjobbjait, Nico Hudakot vagy David Löwét, s egy gyönyörű lemezt adtunk ki. Mindebből az volt a tanulság, hogy a nehézség ellenére se adjuk fel a harcot, ne csüggedjünk és menjünk tovább az utunkon. Ez is egyfajta beavató utazás volt számunkra.